2013. június 12.

Megint félhold


Nagyon szeretem az egyszerű, de mutatós manikűröket. Szinte mindig olyat készítek, amit a hétköznapokon is szívesen hordok, így általában mindkét kezemre felfestem és kopásig viselem. A félhold manikűr a kedvenc technikáim közé tartozik, mert ugyan munkás az elkészítése, de nagyon elegáns és különleges hatást érhetünk el vele.


essence-06 (hazelnut cream pie), Aden-13, Moyra-76
Szoktatok félhold manikűrt készíteni? Tetszik Nektek ez a megoldás? :)

2013. május 30.

saran wrap


Több általam követett blogon is láttam már a saran wrap elnevezésű technikát, szebbnél szebb eredményekkel. :) 
Ehhez a manikűrhöz tökéletes alap volt az Essence 53-as menta árnyalata, amit arannyal díszítettem. Ettől igazán könnyed, tavaszias hangulata lett.
Nekem nagyon tetszik ez a megoldás, mert látványos eredményt tudunk elérni, gyorsan és egyszerűen.  Sem különösebb precizitás, türelem, vagy kézügyesség nem kell hozzá. Tervezem más színek kombinációját is kipróbálni. 
Nektek mi a véleményetek erről a technikáról?

Aden-27, essence-53 (You belong to me)

2013. május 26.

Élet a Happy End után

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Bájos arccal, mindig tökéletes frizurával és szoprán énekhanggal dalolta körbe a palotát. Egy napon elrabolta a tűzokádó sárkány és átkot szórt rá a boszorkány. Erre a királylány drámázott egy kicsit, majd hatalmas, rebegő pillákkal, ijedt tekintettel várta szabadítóját. Nem kellett sokáig várnia, a megmentő fehér lovon, hibátlan modorral és koronával a fején érkezett. A szőke herceg kiszabadította, beleszeretett, megkérte, elvette. Nincs min aggódnunk tovább, mostmár tökéletes boldogságban élnek, míg meg nem halnak. A királyfi jól csókol, a hercegnőnek a szőke srácok jönnek be, és biztosan nem kell majd lakáshitelért sorba állniuk a banknál.



Valójában a kihívás akkor kezdődik, amikor úgy érzed, megtaláltad az igazit. Egy jó párkapcsolat kialakítása, fenntartása nagyobb feladat bármelyik átoktörésnél, vagy sárkányölésnél. Akinek volt már hosszú kapcsolata, az tudja, hogy egy idő után felszáll a rózsaszín köd, eltűnik a szivárvány. A vattacukor illatot felváltja az öblítő aromával kevert rántott hús szag. Ott maradtok feketén-fehéren egymásnak, a szerelem nevű drog nélkül. Ő a szennyes mellé dobálja a cuccait. Te arcpakolásban ijesztgeted vasárnaponként. Reggelente megküzdötök a fürdőszobáért, esténként pedig sorsot húztok, hogy ki vigye le a szemetet. Ő fekete asztalt szeretne a nappaliba, te fehéret. Feketét vesztek, fehér csíkokkal. Bekopogtatsz Johnny Depphez a szomszédba, mert nem tudod kinyitni az uborkás üveget. Ő segít neked, te illemtudóan megköszönöd, majd flört nélkül elköszöntök, mert Te foglalt vagy.


Minden jó párkapcsolat mögött kőkemény munka áll. Munka önmagunkért, a másikért és egymásért. Aki mást mondd, annak nem hiszek. Millió kompromisszumot kell kötni egymással, megszokni és elfogadni a másikat.
Ha úgy érzed, megtaláltad Ö-t. A Te szőke, vagy barna (kinek mi a vágya) herceged, akit szeretsz, akivel el tudod képzelni az életed, aki támogat, aki motivál a változásra és aki hajlandó idomulni hozzád, akivel együtt tudsz működni, akivel tesztek egymás boldogságáért és boldogulásáért. Szóval úgy érzed Ő az, de egy kis nehézség jött közbe, ne futamodj meg, ne ess kétségbe. Bármennyire is tökéletesnek tűnt a kapcsolat elején, mindenkinek vannak rossz pillanatai, percei, órái, sőt! napjai, idegesítő szokásai, borzalmas ötletei. Hidd el, minden jól működő rendszer mögött odafigyelés, átgondoltság, alkalmazkodás, kitartás, együttműködés és (néha fájdalmas) összecsiszolódási folyamat áll.
Bárki, bármit is mondd, ez ilyen. Nagyon szép tud lenni, de csak, ha teszel érte.


2013. május 24.

Gradiens


Ismét elkapott az ihlet, terveim szerint újra lesznek néha NOTD posztok a blogon. Ma hosszú idő óta először készítettem valamirevaló manikűrt. (A régi szenvedélyhez képest az egy színre való lakkozás, lefekvés előtti utolsó percekben,  nem igazán volt nevezhető tisztességes köröm festésnek. :)) Egy-két régi, kedvenc manikűr posztot is visszatettem, NOTD címke alatt megtaláljátok őket.

RoseNail-053, RoseNail-008, Astor-119, miss sporty-113

2013. május 17.

Az elfogadásról

Attól, mert folyton a középpontban vihog, vagy flegma megjegyzéseket tesz, még nem rossz ember. És ha rossz ember, akkor sem az én dolgom ezt megítélni. Nem tudhatom miért lett olyan, amilyen.
Ő valószínűleg azt nem érti, hogy én miért vigyorgok folyton mindenkire, miért vagyok ilyen nevetségesen naiv, és tök feleslegesnek tartja ezt a rengeteg cukormázat, amivel bevonom magam... 




Nem is kell megértenie, ahogy nekem sem kell tudnom, hogy ő miért olyan, amilyen.
Mindannyian igyekszünk valahogy leplezni a titkainkat. Van, aki inkább egyből támad; van aki saját vélemény nélkül próbál minden irányba a lehető leglátványosabban bólogatni; van aki úgy gondolja, ha kedvesen és ártatlanul mosolyog mindenkire, csak nem érheti baj; mások igyekeznek mindig láthatatlanok maradni...

Ha nem tetszik az, amilyen, akkor sem érdemes a másik megváltoztatásával próbálkozni. Nem fog menni. Utálni pedig végképp felesleges valakit azért, mert nem felel meg az elvárásainknak, vagy az ízlésünknek.


Azt hiszem tényleg az a legjobb, ha elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Így nem támasztunk felesleges elvárásokat felé és mi sem csalódunk akkorá(ka)t. 

Arról nem is beszélve, ha igazán szeretünk valakit, és az a valaki igazán fontos, akkor teljesen mindegy, hogy a tornacipőt vagy a bakancsot részesíti előnyben. A zokniját a szennyesbe, vagy a szennyes mellé dobja. Halat eszik, csirkét, marhát, esetleg vega. A kedvenc inge virágmintás és susogós anyagból van... Akit szeretünk, azt elfogadjuk olyannak, amilyen; azt úgy szeretjük, ahogy van. A többiek cipőjével, zoknijával, ingével meg miért foglalkoznánk?




Talán kicsit rugalmasabban, könnyebben működnének az emberi kapcsolatok, ha megtanulnánk szeretni a mások "másságát", és nem akarnánk annyira görcsösen a magunk ízlésére formálni a többieket. Attól mert "más" még nem biztos, hogy rossz, egyszerűen csak más.

2013. március 23.

The Best



Mindig meglepődök, amikor az emberek azon panaszkodnak, hogy nincs elég barátjuk. Általában azzal kezdik, hogy van egy-kettő, aki közeli és van ezen kívül még néhány haver.
Úgy gondolom, ha egy őszintét talál az ember, az kincs, ha kettőt, az kimondott szerencse, és ha rajtuk kívül még van néhány igazi cimbora, akikkel megoszthatja buli alkalmával a jókedvét, költözéskor a terheket, szülinapján meg a tortáját, akkor ezen a téren, mindene megvan.

"Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég. Az igaz barát kinyitja a frigót, kiszolgálja magát és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén, a lábával csapja be az ajtaját."




A barát olyan, akivel tudok együtt nevetni, a legjobbal tudok hallgatni is.

Amikor már mindenki másnak az agyára megyek a kérdéssel, amin hetek óta rágom magam, ő akkor is türelmesen hallgat és ezredszerre is tud érdemben hozzászólni a témához.

Néha azt veszem észre, hogy jobban átlátja az életem, mint én magam.


Ő az, aki sosem kritizál, még a "de én csak a javadat akarom, azért mondom" okból sem.


Amikor meglát smink nélkül, nem ijed meg, nem szörnyülködik, és nem kérdez semmit. Ha körömlakk nélkül lát, tudja, hogy kérdeznie kell.

Mindig megosztja velem az utolsó kocka csokiját, és az utolsó korty tequiláját is.

Tud követni, amikor 4 dologról beszélek egyszerre.




Amikor más, már rég hülyének néz, mert percenként mondok ellent magamnak Ő akkor is felfedezi gondolatmenetemben a logikát.


Ha rossz kedvem van, nyűgös vagyok és fáradt és senkihez sincs kedvem, Ő akkor is kivétel.

Amikor rajtam nevet, vele együtt nevetek. 



Ha összeveszünk... Valójában sosem veszekszünk...


Van, hogy egy nap háromszor beszélünk telefonon, üzenetet váltunk Facebookon, chatelünk Skypon, este összefutunk egy személyes élménybeszámolóra, és a nap végén, még mindig úgy fekszem le, hogy rengeteg mondandóm van számára.

Hangosan kacag (velem együtt) azokon a poénjaimon, amin a társaság többi része csak zavartan  (és értetlenül) mosolyog.


Ő valahogy más, mint a többiek. Mellette igazán önmagam lehetek, Ő igazán ért, megért. Ő különleges...


         

2013. március 11.

Mr. & Mrs. Real

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, hogy szerintem milyen egy igazi férfi, azt mondanám: ERŐS
Első sorban nem a fizikai erőre gondolok, hiszen mit érnek a testi adottságok, ha azt rombolásra használják, miközben a képesség megvan az építésre is. Kell a szellemi és a lelki erő ahhoz, hogy a hatalmat jó célok szolgálatába állítsa. A szememben igazi férfi az, aki megvédi a nála gyengébbet, kiáll azért, amiben hisz és óvja azokat, akiket szeret. Megvan benne az az erő, ami védelmez, felemel, óv, irányít, épít, teremt.











Ha az igazi nőt kellene összefoglalnom egyetlen szóval, azt írnám: SZÉP

Szerintem a nőt azok a dolgok teszik igazivá, amik a szépségéből adódnak. A báj, a tartás, az elegancia, a törődés, a finomság, a lágyság, az illat, a kedvesség.







Mi a közös bennük? 
Élnek a lehetőségeikkel és adottságaikkal, de soha nem élnek vissza azokkal. Felfelé tolják, nem pedig lefelé húzzák egymást. Teret adnak egymásnak és teret kapnak egymástól.  Érzik mi az, amit meg kell tenniük a másikért, de soha nem várnak, vagy adnak ennél többet. Tudják mit akarnak, azért megtesznek mindent, de  nem erőltetik rá akaratukat a környezetükre. Meghallgatják, értik és kiegészítik egymást.



Én azt vallom a férfinek kell kinyitni azt a befőttesüveget, amit a nő megtöltött lekvárral. Felfúrni azt a polcot a falra, amire a lakásból otthont teremtő csecsebecsék kerülnek. Itallal kínálni a vendégeket, a vacsora előtt, amit a nő elkészített.
Egyik sem működik a másik nélkül. Nem várhatod, a férfitől, hogy ő teremtsen meg mindent egy kapcsolatban, ugyanúgy, ahogy Te sem tudsz mindent megadni neki, ha Ő nem támogat. Ez nem azért van így, mert nem vagy elég erős, vagy mert nem vagy elég önálló, egyszerűen csak mások vagyunk, más a feladatunk, másképp vagyok összerakva, kitalálva. A két fél együtt egy egész.

A férfi testi, szellemi és lelki ereje alkotják a vázat, a keretet, amit egy igazi nő kitölt bájjal, szépséggel, melegséggel, gondoskodással, illattal, színekkel... Az én olvasatomban valahogy így néz ki egy igazi kapcsolat.





Ezt a posztot ajánlom az összes igazi férfinak, aki egy picit is hozzátett egy nő igazivá válásához, akár tanáccsal,  véleménnyel, akár szeretettel, törődéssel, akár puszta létezésévvel. :)

2013. február 26.

Élet, Szabadság, Boldogság

"Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a 
jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre."
/Részlet Az amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilatkozatából/



Magától értetődőnek tartjuk, hogy élünk. Észre sem vesszük, hogy lélegzünk, természetes, hogy táplálkozunk, pihenünk, dobog a szívünk...


De az élet nem csak ezen funkciók összességéből áll. Az élet sokkal több ennél!



Mikor érezted utoljára, úgy igazán, hogy élsz?



Elveszni egy táj szépségében, Szeretted ölelésében. Régen vágyott csókot kapni, másoknak örömet okozni. Hallgatni a Szerelmed szívdobogását, ruha nélkül aludni, dicséretet adni. Örömből könnyezni, sírni mert hiányzik. Rég nem érzett, kedves illatot szagolni; megbotránkozni; idegenekkel összemosolyogni; idegenektől bókot kapni. Barátokkal beszélgetni, kacsákat etetni, kiscicákat simogatni. Sikítani a csúszdán, Anya borsófőzelékét enni, kézcsókot fogadni...

Megtalálni a boldogságot, élvezni a szabadságod!









"jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek."




2013. február 20.

Tell it!

Egy barátnőm kezdte a beszámolót: Én már az első randin közlöm velük, hogy lassan szülni szeretnék három, de inkább négy gyereket. Nem árulok zsákbamacskát, ha tetszik, maradsz, ha nem, lehet elmenni! Öreg (23) vagyok én már a taktikázáshoz. Mindig elmondom nekik: Felnőtt emberek vagyunk, ne szórakozzunk egymással! Ha hiányzol, fel foglak hívni, te is csörögj rám nyugodtan, ha beszélni szeretnél velem!...


Kevés ember áll annyira közel hozzám, hogy egy pillantásból tudja mire gondolok. Bármennyi, számomra tökéletesen egyértelmű utalást teszek, jelzem a lehető legtöbb módon, a többség észre sem veszi, nem érti, vagy ami még rosszabb félreérti. 



Szóval egy ideje én is inkább nyílt lapokkal játszom. Elmondom, hogy mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem.  Elmondom, ha fáj; felhívom, ha hiányzik; rákérdezek, ha nem értem.



Ha nem mondod el másoknak egyértelműen az elképzeléseid, mégis hogy várod el, hogy úgy viselkedjenek veled, ahogy azt te szeretnéd? Nem tudják teljesíteni a kívánságaid, ha azt sem tudják mire vágysz!



Gyakorolj! Mert, ha egyszer találkozol egy Jó Tündérrel, aki hajlandó teljesíteni a kívánságod, neki is pontosan kell majd elmondanod, hogy mit szeretnél! Érthetően, egyértelműen kell szavakba öntened a vágyad, mert még ők sem olvasnak a gondolataidban! :)


2013. február 13.

Tesók

Eredetileg volt két nővérem és egy öcsém.
Nagyon szerettem volna egy bátyót.


Pestre költözésem után egy sokadik hazalátogatós hétvégén meglepetés fogadott otthon. Vagy azért, mert annyira erősen akartam, vagy azért, mert ez az élet rendje, az öcsém eltűnt, pontosabban átalakult. :) Lett egy bátyóm.


Először az volt furcsa, hogy a sámliról is pipiskednem kell, ha puszit szeretnék adni neki.
Aztán feltűnt még néhány dolog...
Kérdezés és különösebb erőfeszítés nélkül kap a hóna alá, emel fel, tesz le arrébb, ha épp az útjában vagyok. A Verdás pólóit lecserélte kockás ingekre. Annak ellenére, hogy Apa szakállat visel, a fürdőszoba gyakran úszik az aftershave-ben. A kinőtt cipőiben én csónakázni tudok. A kedvenc matchboxa nem fér be a szobájába, ezért a garázsban tárolja. Rám szól, ha ebéd előtt csokit eszem. Suli helyett munkába jár, narancslé helyett pedig sört iszik nyáron (is). 
Nagy lett, erős és bátor. Kerekebb elképzelése van a világról, mint három év előnnyel nekem.



 "Mosolygok, mert a testvérem vagy és kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit!" :)




A tesóinkat a szüleinktől kapjuk ajándékba, azért, hogy sose legyünk egyedül. Mivel vissza nem váltható ajándékról van szó, hiába nem kedveljük elsőre, (vagy azért, mert pici, nyálas és folyton csak kérdez; vagy azért, mert nagy, ügyes és kérés nélkül elveszi tőlünk azt, ami kell neki) meg kell tanulnunk együtt élni vele.  
Az ajándékokat nem illik kritizálni, bírálni, és az a minimum, hogy legalább egy próbát teszel, hogy megszeresd azt, amit kaptál!... Az ajándékokat el kell fogadni és az ajándékoknak örülni kell! :)

2013. január 25.

Free hugs

A legjobb dolgok a világon ingyen vannak. Ilyen az ölelés is.
Az összes nyelven ugyanazt jelenti, mégis többet mond minden szónál.
Nem kell hozzá ok, magyarázat, vagy indok.
Soha nincs olyan, hogy nem áll jól, vagy nincs belőle a méretedben.
És mindig, MINDIG van kivel csinálni!
Csináld!
Íme egy kis inspiráció hozzá! Kellemes időtöltést! :)